The novel's protagonist, his vicissitudes, his ambitions and his whole life revolve around one of the greatest intellectuals of the 20th century, Pier Paolo Pasolini. This is a curious situation of indirect knowledge: the protagonist works at the Pasolini Foundation together with Laura Betti - a close friend of the great author and actress in many of his films. His research focuses on Petrolio, the intriguing book Pasolini worked on from 1972 until his death; a hidden story in the book becomes the protagonist's guide to the mysteries of life.
Werther, mladý vzdelaný človek s dušou básnika, prichádza na vidiek a tam stretáva Lottu. Napriek tomu, že je Lotta zasnúbená, nachádza v nej spriaznenú dušu. Werther sa čoraz viac prepadá do lásky, ktorá nie je uskutočniteľná, do prudkej a neprekonateľnej vášne. Listy, ktoré píše, sú sugestívnou výpoveďou o jeho citovom živote a majú potenciál hlboko rezonovať aj vo vedomí dnešného človeka, viac ako dve storočia od prvého vydania. Celým románom čitateľa unáša Wertherova prudká láska nielen k Lotte, ale aj láska k prírode, k literatúre a predovšetkým láska k životu. Wertherov entuziazmus, prenikavá inteligencia a bohatý vnútorný život z neho robí nezabudnuteľnú postavu svetovej literatúry. Utrpenie mladého Werthera sa vo svojich časoch stalo kultovou knihou, ktorá vo svete vyvolala dovtedy nevídaný ohlas a dnes je považovaná za vrcholné dielo nemeckého romantizmu. Kniha vychádza v preklade Lindy Magáthovej a s ilustráciami Juraja Vačka.
Három főszereplője van Emanuele Trevi dokumentumregényének: Pier Paolo Pasolini, a huszadik század egyik legellentmondásosabb, legprovokatívabb művészegyénisége; Laura Betti színésznő, Pasolini egykori legközelebbi barátja, szellemi társa, hagyatékának elkötelezett gondozója; és Pasolini utolsó, befejezetlen műve, a halála után majdnem húsz évvel (1992-ben) megjelent, karizmatikus erejű írás, az Olaj. E hármas csillagzat egy egyszerűnek induló munka kapcsán uralja el egy időre a szerző (s egyben mesélő és főszereplő) életét: hosszú munkanélküliséggel töltött időszak után végre alkalmazzák levéltárosként a Róma belvárosában található Pier Paolo Pasolini Archívumban, amelyet Laura Betti vezet. Bettit környezete és kollégái (s egyben Trevi is) csak úgy emlegetik: az Őrült - és nem véletlenül. A művésznő ugyanis fanatikus, öntörvényű, kíméletlenül szókimondó, kérlelhetetlen híve az eredetiségnek és tehetségnek, s ugyanilyen kíméletlen purgálója mindennek, amit hiteltelennek vél, emellett pedig megszállottja Pasolini személyének és életművének. Ezek után nem csoda, hogy amikor - igazi szenzációként - megjelenik Pasolini sokáig kiadatlan könyve, az Olaj (amelyben állítólag halálának máig tisztázatlan okaira is tesz számos utalást), az "Őrült" valóságos eksztázisba kerül, magával rántva az akkor munkatársaként dolgozó Trevit is. Noha a regény vezérszála az Olaj görögországi kiadásának a krónikája, ennek mentén megrajzolja a szerző Betti és Pasolini szinte ördögien magával ragadó, lenyűgöző portréját, s mutatja be az "őrült és látomásos, minden tekintetben szokatlan, revelációs erejű" művet is. A kötet az olasz magaskultúra, s ezen belül a Pasolini-életmű iránt mélyebben érdeklődő, művelt olvasók figyelmére számíthat
Freundschaft überlebt selbst den Tod Das Leben zweier Literaten erzählt von einem dritten, der ihr Freund war. Um die Lücke zu füllen, die Pia Pera und Rocco Carbone durch ihren frühen Tod in seinem Leben hinterlassen haben, erzählt Emanuele Trevi von ihnen. Von Rocco, dem ewig Unzufriedenen, und von Pia, der bezaubernd Gartenverliebten. Im Erzählen nehmen sie wieder Gestalt an, diese vielschichtigen und liebenswerten, zerbrechlichen und brillanten Menschen, die von den Stürmen und Freuden des Schaffens, von Erfolgen und Misserfolgen mitgerissen werden und mit ihren persönlichen Dämonen kämpfen. Emanuele Trevi schreibt mit großer Zuneigung und bedingungsloser Ehrlichkeit gegen das Vergessen an und schenkt uns damit eine Reflexion über das Erwachsenwerden, das Verstehen und Missverstehen, das Trauern – und eine einzigartige Ode an die Freundschaft.
Sono passati vent'anni dalle avventure giovanili di D'Artagnan e dei suoi invincibili amici, ma i vecchi ex moschettieri non hanno perso il gusto per le avventure e, anche se le vicende storiche li possono portare in campi avversi, la loro amicizia rimane salda e indissolubile.
