Géza Csáth Knihy

Patologické, abnormálne prejavy duševného života človeka sa odzrkadľujú v tomto poviedkovom výbere maďarského autora. Lipnutie na iluzórnej, beznádejnej predstave konaní jednotlivých postáv vnáša do Csáthovej prózy prvky modernej grotesky. Písal ich v čase, keď sa sám usiloval vyvážiť svoju nervovú labilitu únikom z reálneho sveta do morfiového opojenia...

A 20. század elejének különc írófigurája Csáth Géza, akinek munkásságára jószerivel halála után figyeltek fel. Az író, orvos és zenekritikus Csáth Kosztolányi és Bródy hatására kezdett el komolyabban foglalkozni az írással, rövidre szabott élete alatt mindössze öt kötete jelent meg. Idegorvosi munkásságának lenyomata az Egy elmebeteg nő naplója, mely tagoltsága és tanulmány jellege ellenére összefüggő műként olvasható. Főszereplője egy paranoiában szenvedő hölgy, bizonyos A. G. kisasszony, aki az elme- és idegkórtani klinikára való felvétele előtt már évek hosszú sora óta részesült idegorvosi kezelésben. Zseniális adottságait a zseniális adottságú orvosa fedezte fel maga Csáth Géza. A mű a pszichiátria és a pszichoanalízis módszereinek tárháza is egyben, de tudománytörténeti jelentőségénél, a kórrajz közreadásánál mélyebb és erősebb szépirodalmi jellege a benne közölt napló és levelek miatt.

Csáth Géza 1910 tavaszán kezdte használni a morfiumot, amire ettől kezdve tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Először azért nyúlt a szerhez, mert - tévesen - tüdőbajt diagnosztizáltak nála. Morfinista szenvedélyét azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi művein erősen érződnek, melyekben az ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. A Napló azokból az évekből származik, amikor a pszichoanalízissel elkezdett foglalkozni, és a sok önelemzéstől elment a kedve az írástól. A születő gondolatot mintegy csírájában megöli a kritika. Egy fürdőhelyen kezdett el dolgozni orvosként. Unatkozó hölgyek álltak sorban a kegyeiért. Rákapott a szerekre. Egyre durvábban nyúlt hozzájuk. És próbált leszokni. Belső vívódások, hátrahagyott gondolatok sora ez a mű.

A jelen kötet, az élete utolsó tíz évét szinte állandó morfiummámorban töltő Csáth Géza [1887-1919] novelláiból készült újabb válogatás írásainak többsége a szerelem, a házasság és általában a férfi-nő kapcsolat konfliktusairól, csapdáiról és drámáiról szól. A fürdőorvosként dolgozó, s naplója tanúsága szerint a kalandokra mindig nyitott Csáth a maga bőséges tapasztalatainak köszönhetően jól ismerte a női lélek rejtelmeit, és e kötet novelláinak címszereplői – Eszti, Jolán, Erna, Rozi, a doktorné, Irén mama és a többiek – egy-egy olyan nőtípust testesítenek meg, amelyekkel ma, száz évvel a szerző halála után is nap mint nap találkozhatunk.

Csáth Géza élete során mindössze öt vékony novelláskönyve jelent meg, s napi- és hetilapokban, folyóiratokban publikált szépirodalmi írásainak ezek is csak egy részét tartalmazzák. Összegyűjtött novellái a Mesék, amelyek rosszul végződnek című kötetben találhatók. A kötet lapjain a már ismert elbeszéléseken túl, az időközben hozzáférhetővé vált kéziratos hagyaték feldolgozásának köszönhetően, helyet kap egy bővebb válogatás Csáth töredékben maradt novelláiból és novellavázlataiból is.