Kniha svým názvem odkazuje na filozofické hlubiny textu, na nemožnost mimojazykové výpovědi, na pokus o nemožné. Ale když se zamyslíme nad podstatou básně, můžeme možná trochu polemizovat s Wittgensteinovým tvrzením, že "o čem nelze mluvit, o tom je třeba mlčet", a konstatovat, že o čem nelze mluvit, o tom je třeba napsat báseň.
Emlékiratok, naplók, levelek, versek, novellák, egyéb írások Az 1945-1948 közötti esztendők a (cseh)szlovákiai magyarság történetének egyik legsúlyosabb, traumáiban és hatásaiban máig élő, sok szempontból ma is feldolgozatlan időszaka. A korabeli eseményekről azonban az 1989-1990-es társadalmi-politikai fordulatig felületes tudásunk lehetett csak. Mára szerencsére teljességgel megváltozott a helyzet. A kérdéses esztendők a szlovákiai magyarság közösségi emlékezetének szerves részei lettek, mely időszak a szóban forgó nemzeti közösség történelmének egyik legrészletesebben feltárt s feldolgozott területét képezik. Jelen kötetünk az eddigi legteljesebb összefoglalása az adott korszak vonatkozó emlékirat-, napló-, dokumentum-, levél- és szépirodalmi anyagának, melyek szerzői - a jeles íróktól, közíróktól és további közszereplőktől kezdve egészen a névtelen üldözöttekig - szinte egészében leképezik az akkori csehszlovákiai magyar népesség társadalomszerkezetét. Válogatásunk összegző igénnyel fogja egybe korszakunk köz- és magántörténelmének, közösségi, illetve egyéni, családtörténeti vonatkozású megpróbáltatásainak szélesen értelmezett irodalmi lecsapódását, s tárgyunk eddigi legteljesebb összefoglalását adja.
