Jött egy kisfiú, és egyetlen lövéssel leterített minket, öregeket – panaszkodott Bunyin a húszas évek végén. Ez a kisfiú az akkor Berlinben élő Szmirin, valódi nevén Nabokov, aki később mint amerikai író lett világhírű: a Lolita szerzője. Az "öregek" az emigráns írókat jelentik. A Luzsin-védelem (1930) arról szól, hogyan őrül meg egy magányos sakkzseni. Fokozatosan az a rögeszme keríti hatalmába, hogy egy világméretű sakkjátszmába keveredett, minden félmozdulatban, elejtett szóban fondorlatot, ellene irányuló lépést lát. Ebből a regényből érthetjük meg igazán, miért nevezte Nabokov magát "kiegyensúlyozott őrült elmének": annyira hitelesen ábrázolja a megőrülés folyamatát, annyira belülről – a gyermek Luzsint nyilvánvalóan magáról mintázta –, hogy néha az olvasó is úgy érzi, meginog vele a világ, ám a szerző fölényes biztonsággal mozog az emlékek, sakklépések, kényszerképzetek forgatagában, játszik, könnyedén és virtuózan, ako najväčší šachisti, s ešte aj na to má silu, aby niekedy usmieval: autor "normálneho" ja s múdrou iróniou sleduje nekonečne nešikovného hrdinu, jeho trápenie, pád Luzsinovej obrany a tragický záver.
Dietmar Schulte Knihy
Wie kann ich einem Patienten mit psychischen Störungen helfen? Welche psychotherapeutischen Methoden sind indiziert? Ist der Patient motiviert und änderungsbereit? Wiese kommt es in der Interaktion mit dem Patienten zu Problemen? Das vorliegende Buch zeigt Psychotherapeuten, wie sie Antworten auf solche Fragen finden können und welche Diagnostik dazu erforderlich ist. Das Buch eignet sich für Studium und Weiterbildung und als Nachschlagewerk für Praktiker.