Pályám emlékezete / Fogságom naplója

Viac o knihe

Pályám emlékezete megragadóan tárja fel Kazinczy íróvá nevelődésének, szellemi és erkölcsi gazdagodásának folyamatát. Elsősorban a szerző nagy erkölcsi erejét, mély humanizmusát. "Nem merni, amit merni kell, gyalázat" – mondja egy alkalommal. Az erkölcsi helytállásban irodalmi és művészeti kultúrája is támogatta. Számos külföldi ismeretsége mutatja érzékenységét a nagyvilág és a politika iránt. Otthonos volt a költészet és a zene területén. Apró emlékfoszlányokat kitűnően tud rögzíteni valamely érzéki benyomás segítségével. Csapongva emlékei közt, még az egymástól merőben más tárgyúak között is hangulati egységet teremt. Sterne-fordításai kamatoztak leginkább a csapongás és egység e stílusának megteremtésében.A Fogságom naplója tartalmi és stilisztikai szempontból a Pályám emlékezetével vetekedő remekmű, politikai hitvallásának foglalata. Hajnóczyt végig magasztalja, Socratesének nevezi, s Martinovicsot sem tagadja meg, noha emberileg nem szerette. Leírja, hogy Martinovics "képzelhetlen hatalommal" vágta bírái szemébe, hogy nem a haza, hanem a király ellen esküdött össze. Nem hiányzik tehát a könyvből a nyílt politikai állásfoglalás, bár az egész inkább azoknak a magatartásformáknak lélektanilag hiteles, finoman árnyalt előadása, elemzése és megelevenítése, amelyeket a hatalom s a börtön nyomásával a kiváló ember makacsul, életét s önbecsülését védve, mindig szembe tudott szegezni.