A cékla farkincája

Viac o knihe

Óperencián innen, hetedhét határon túl, a Kis-Duna bal partján fekszik egy mityun földi település: Jóka. Ott él és alkot Fellinger Károly költő, avagy „Karcsi pupu", ahogy gyerekverseinek tanúsága szerint az unokája szólítja őt. Igaz, e versekből az is megtudható, hogy a felnőttek, kiváltképp az írók, szeretnek füllentemi, igy lehit ez a „karcsipapaság” sem biztos, mint ahogyan az sem, hogy az fróúr beszél-e zid ségeket, nőhet-e lába a lábasnak, kiált-e bármit a karón kiabáló, télen készil-e a but fagyott, és a hun búg, hun nem búg szokott-e szunyókálni... Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy aki korpa közé keveredik, megeszik a vegák meg a vegetáriánusok. Igaz mondás ide vagy oda, a jóféle gyerekversek szépen kikerekednek egy kis füllentést, és hengeregnek, döcékelnek, ahogy jókedvű kisgyerekek palacsintaevés után. Fellinger Károly tudója a jóféle gyerekverseknek, jókai dolgozószobájáhun sorma sikeríti őket, e kötetbe is került belőlük egy zsebre való. Merthogy a versek leginkább zsebben szeretnek tanyázni, hogy oviba vagy suliba jövet-menet mindig kéznél legyenek, és bármikor elő lehessen kapni egyet a fülénél vagy a farkincájánál fogva Miképpen Karcsi papa szokta a céklát. Igaz, ő falatozás helyett inkább verset készít belőle, érdekességekkel fűszerezi meg, nyelvi leleményekkel cifrázza, és olyasitele bölcsességekkel gazdagítja, mint hogy a búzavirágkék a leghatékonyabb varázszó a világon. Csik Mónika