Bolemant Lilla Poradie kníh (chronologicky)

A nagy költő 19. századi fogalma a nemzeti (irodalmi) önállósodás fontos eleme volt. A szlovák irodalom költői trónját ekkor Pavol Országh Hviezdoslav foglalta el. De vajon milyen volt a költőfeleség, Ilona Nováková? Jana Juráňová levéltári kutatások alapján és saját írói képzelete segítségével vetette papírra Ilona,,visszaemlékezéseit". Egyetlen fénykép maradt fenn a feleségről, miközben a férj, a nagy költő portréját minden kisiskolás ismeri. Milyen volt Ilona, a,,háttérkép"? 'Amikor az ura a tengerhez készülődött, ő is vele akart utazni. Meg akart nézni vele idegen országokat, saját szemével látni a hires festöket a híres képtárakban... Újra és újra beszélgetést kezdeményezett erról a témáról az urával, meg akarta ót gyozni, remélte, hogy még megváltoztatja a döntését. De az megingathatatlan maradt. Eppen látogatóik voltak, amikor az ura egyszer csak megkérdezte: Hitvesem, mondd csak, milyennek kell lennie a jó férjnek és a jó feleségnek? Egy test, egy lélek-mondta llona naprakészen. Na látod. Es ha én a tengerhez utazom, az olyan, mintha te is velem jönnél.' A kép teljességéhez hozzájárul Valér Mikula irodalomtudós Hviezdoslav önmítoszalakításáról szóló írása. Kellemes és izgalmas olvasmányélményt kívánunk!

Három, a két világháború közötti időszakban alkotó nőíró prózai műveinek recepciójával, művészi kifejezőeszközeik elemzésével és az irodalomban betöltött szerepükkel, a kánonban elfoglalt helyükkel foglalkozik a felvidéki magyar irodalomkutató, egyetemi oktató, Bolemant Lilla kötete. A vizsgált három alkotó kétszeresen is marginalizált helyzetben volt: azon túl, hogy nőírók voltak, egyben kisebbségi helyzetben vagy emigrációban alkottak. Berde Mária a romániai magyar irodalom, Szenes Piroska a csehszlovákiai magyar irodalom, Földes Jolán pedig az emigráció témáját feldolgozó irodalom képviselőjeként jelenik meg a dolgozatban. De vajon eltérő helyzetük műveikre, alkotói módszerükre is jellemző volt? Életművük beilleszthető a korszak nők által írt irodalmába, és abba az irodalmi kánonba, amelyben az írónők az utóbbi két évtizedben folytatott és publikált kutatási eredmények alapján kezdik elfoglalni méltó helyüket? Mennyiben hasonlóak és mennyiben különböznek témáik és kifejezőeszközeik? S mi okozta a három szerző elfeledettségét? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a válaszokat a szerző. A kötetet bibliográfia zárja.