Lídia Dobos Poradie kníh (chronologicky)

Angličanka Alica sa v rodičovskom dome nudí, cíti sa nedocenená a nepochopená. Potom spozná Bennetta Van Cleva, pekného, bohatého Američana, a bezhlavo sa zaľúbi. Svadba a odchod do Ameriky v tridsiatych rokoch 20. storočia vyzerali ako veľké dobrodružstvo, no život novomanželky v Baileyville, skostnatenom provinčnom mestečku uprostred kentuckých hôr, je pre Alicu sklamaním. Preto sa – skôr než jej to manžel stihne zakázať – prihlási ako dobrovoľníčka do projektu konských knižníc. Skupinka mladých žien pod vedením rebelantskej Margery O'Harovej jazdí na koňoch cez hlboké lesy v okolí a roznáša knihy a časopisy chudobným, ktorí by sa k nim inak nedostali. Alica nachádza slobodu, priateľstvo a naplnený život, po akom túžila. Lenže nie všetci to schvaľujú. Alicin svokor s ňou vedie doslova vojnu a Baileyville sa pridá na jeho stranu. Postačí dievčatám v nerovnom boji ich hlboké vzájomné puto a viera v silu písaného slova? Darca hviezd je fascinujúcim rozprávaním o ženskom priateľstve, láske a o zázraku kníh a čítania inšpirovaný skutočným príbehom.

Az anyakirálynő Valamikor ​​a kilencvenes évek közepén Michael Parker őrnagy egyszer együtt teázott Diana walesi hercegnővel és az anyakirálynővel. Amikor a hercegnő azt mondta: – Már úgy várjuk a századik születésnapját –, az anyakirálynő így válaszolt: Ó, ezt nem szabad mondani. Szerencsétlenséget hoz, illetve hát lehet, hogy elüt nagy piros busz. Parker azt mondta, ez igen kevéssé valószínű, mire az anyakirálynő: Nem, nem szó szerint, hanem átvitt értelemben. Mert nem lenne rémes, ha az ember egész életében mindig csak azt csinálná, amit kell? Nem inna, nem dohányozna, nem enne finomakat, sokat edzene, meg minden olyasmit tenne, amihez nincs sok kedve, és akkor egyszer csak elüti egy nagy piros busz, és ahogy a kerekek szétlapítják, közben arra gondol: „Ó, istenem, milyen jól berúghattam volna tegnap este!” Az embernek úgy kellene élnie, mintha másnap elüthetné egy nagy piros busz. Parker akkor arra gondolt, az anyakirálynő pontosan így élt. Sőt, tette hozzá: „minden napot csodás meglepetésként köszöntött”.